Dr. David Thomas

Képzeljenek el egy tizennégy éves kisfiút, akinek szülei elválnak, s miután új partnerekkel folytatják az életüket, gyermeküket nem látják szívesen.

"Tizennégy éves koromtól szinte egyedül éltem és tartottam fenn magam" - mondja dr. Dávid Tamás - aki ma az Osztrák-Magyar Sejtkultúra Kutató Laboratórium tudományos főigazgatója - s aki az iskolában először a sportban jeleskedett, úszott, cselgáncsozott, majd később orvosnak tanult. Kiváló eredményeinek köszönhetően már a sebészeten volt tanársegéd, amikor az akkori politikai diktatúra elől külföldre, Ausztriába kellett menekülnie.

- Nyelvi nehézségeim nem voltak, hiszen három nyelvet kiválóan beszéltem, ám ennek ellenére kezdetben idegen volt minden. Az osztrák sporttársak szállást adtak, segítettek, de a megélhetésemről gondoskodnom kellett. Nappal kocsit mostam, este cselgáncsoztam, éjjel pedig egy magánklinikán operáltam. Az ottani főnököm - mintha az apám lett volna - mindenben támogatott. Nehéz évek voltak, de az akkori barátokkal "életbarátok" lettünk. Még ma is mindenben számíthatunk egymásra.

Dr. Dávid Tamás miután megkapta az osztrák állampolgárságot, német nyelven is megvédte a diplomáját. Munkahelyén, a klinikán kidolgozott egy új operációs rendszert, amellyel a csípőficamos betegeket gyógyították. Ebből a forradalmian új eljárásból később világszabadalom lett. A professzor találmánya révén jutott el Săo Paulóba, ahol találkozott azzal az emberrel, aki meghatározta további életútját.

Ez az ember pedig nem volt más, mint a yanomami indiánok sámánja, Katunka. Az akkor 95 éves férfi unokáját bízta a professzorra, s miután a kisfiú meggyógyult, a sámán megismertette őt az általuk használt gyógyító növényekkel. Dr. Dávid Tamás azóta foglalkozik az indiánok teájával és a rákkutatással.
- A yanomamik több évezredre visszanyuló, óriási fitoterápiás tudással rendelkeznek. Megismertünk ott egy teakeveréket, amelyet nagyon régen és állandóan fogyasztanak. Ennek köszönhetően nem ismerik a rákos és egyéb degeneratív betegségeket, s meglepően fiatalosak. Katunka most töltötte be a 102. életévét, de a legjobb megfigyelő sem tartja ötven évesnél idősebbnek.

A professzor és kutatócsoportja első, igen kalandos utazását Amazónia őserdejébe még huszonegy követte. Pár héttel ezelőtt is ott járt, hiszen saját maga ellenőrzi a gyógynövények begyűjtését. A tea összetételét egy páncélszekrényben őrzi, hiszen rajta kívül csak egy kínai orvos ismeri a titkot.
Az indiánok százéves korukig is egészségesen élnek. Mi miért ne követhetnénk a példájukat? - teszi fel a kérdést, majd hozzáteszi: - Mindenki kezében tartja az életét!

A professzor szeretné, ha itthon is tudatosulna, hogy a rák több tényező által befolyásolt betegség, legalább hatvan-hetven százalékban a hiányos és helytelen táplálkozással függ össze. A másik okot a rettentően elterjedt dohányzás és alkoholfogyasztásban látja.

- A rák vészfék, ami jelzi, hogy változtatni kell az életmódunkon. A mi teakeverékünk nem csodaszer, csak egy kis tégla a rák elleni küzdelem épületében. Minden embernek joga van tudni, hogy miképpen tudja még az életét megmenteni bármilyen más, tudományosan igazolt módszerrel. Az én feleségem rákban halt meg sok évvel ezelőtt, s talán a személyes tragédia is hozzájárult ahhoz, hogy a rák elleni harc megszállottjává váltam. Talán a sors akarta azt, hogy a sámán Katunkát megismerjem.

A professzor kutatócsoportjával ingyenes tanácsadó központokat alakított ki több helyen, köztük Magyarországon is. Hosszú évtizedek után azért tért haza, hogy a beteg, elkeseredett embereknek támaszt nyújtson.
Dr. Dávid Tamás professzort az osztrák állam becsületrenddel jutalmazta. Talán ő volt a legfiatalabb osztrák állampolgár, aki ezt a magas kitüntetést átvehette.

- A becsületet tartom a legfontosabbnak az életben. Úgy vélem, hogy az embernek minden tettéért vállalnia kell a felelősséget akkor is, ha tizennyolc, s akkor is, ha hetvenéves. Ez az én hitvallásom.