Regenye Imréné története

„A CoD tea, a BoD cseppek hatására, valamint az intravénás C-vitaminnak köszönhetően a májenzim értékek 200-ról a normál értékre csökkentek, a szervezetem elkezdett regenerálódni. Túl vagyunk a nehezén, s ezt leletekkel is tudom bizonyítani.”

Név: Regenye Imréné 
Életkor: 61 év
Foglalkozás: óvónő, nyugdíjas
Családi állapot: elvált

Betegség: melldaganat

Név: Nádas Gergely 
Életkor: 67 év
Foglalkozás: műszaki vezető, nyugdíjas
Családi állapot: özvegy

Betegség: májelégtelenség, vesedaganat, nyirokmirigyáttét

Erzsike és Gergely 12 éve élnek együtt. Erzsike fájdalmas válása után, Gergely felesége halálát követően kereste társát. Arra azonban egyikük sem gondolt, hogy néhány évvel később mindketten rákkal küzdenek majd. Elsőként Erzsike, alig egy évvel később pedig Gergely. Kapcsolatuk kiállta a próbát. A súlyos betegségben még jobban kimutatták egymás iránt érzett szeretetüket, és féltő gondoskodásukat.


Gergely:
Amikor egyedül maradtam, elhatároztam, olyan nőt keresek társamul, akivel jól érzem magam, aki gondoskodó, aki tud szeretni. Egy rendezvényen láttam meg Erzsikét, amikor belépett az ajtón, éreztem, vele fogom leélni a következő évtizedeket. Ő szegénykém lelkileg akkor nagyon össze volt törve, sokat sírt, az önbizalma nullán volt. Feladat volt számomra, hogy kihúzzam a „gödörből”, mint ahogy az is, hogy meggyógyuljon a rákból. Alig-alig voltunk túl a nehezén, velem kezdődtek a bajok. Az elmúlt 4-5 év tehát nem kényeztetett el bennünket, de az egymás iránti szeretetünket, megbecsülésünket, és főleg a jó kedélyünket nem veszítettük el. A CoD teának köszönhetően túl vagyunk a nehezén, s ezt mindkettőnk leleteivel tudom bizonyítani.
 
- Kezdjük Erzsike történetével. Mikor, és hogyan derült ki, hogy a mellében daganat van?
 
Erzsike:
Óvónőként dolgoztam, a férjemmel és a két gyermekünkkel kiegyensúlyozott, mondhatnám boldog családként éltünk. Reggel együtt indultunk, a férjemmel elvittük a gyerekeket az iskolába, utána engem kitett az óvodánál és elment dolgozni. Délután pedig mindannyiunkat felvett és mentünk haza. Én különös gondot fordítottam a szűrővizsgálatokra, annál is inkább, mert gyerekek között dolgoztam. Tíz éven keresztül évente elmentem mammográfiára, nőgyógyászati vizsgálatra és laborvizsgálatra. Ma már tudom, hogy nagy hibát követtem el, hiszen a mammográfia olyan erős röntgensugárzás, hogy csupán 3-4 évente lett volna szabad alávetni magam. De ezt nekem senki nem mondta! Ma már meg vagyok győződve arról, hogy a gyakori sugárterhelés okozta a rákos elváltozást. Ezt azonban bebizonyítani nem tudom, az orvosok - akiket faggattam erről - diplomatikusan csak annyit válaszoltak, hogy ez is a lehetséges okok között szerepel.
Tehát 2004-ben ismét teljes kivizsgálást kértem. A mammográfián közölték, hogy menjek be a főorvoshoz konzultációra. Rosszat sejtettem, hiszen a tíz év alatt ilyen egyszer sem fordult elő. Mondanom sem kell, reszkettem a félelemtől.
”Baj van – mondta a főorvos -, mert találtunk egy 9 mm-es daganatot.”
Ott helyben mintát vettek, s két napra rá már műtöttek is. Ez 2004 júliusában volt.
Sírva ébredtem, mert rettenetesen féltem, hogy el kellett távolítani a mellemet. Szerencsére meg tudták menteni, de a vágás nagyon csúnya lett. Próbáltam magamat nyugtatni, Gergely is vigasztalt, de nagyon nehezen dolgoztam fel azt, hogy a nőiességem „ékét” megcsonkították. Szégyelltem Gergely előtt a betegséget, s ezt minden biztatása ellenére is nehezen tudtam magamban leküzdeni. A műtét után harminc sugárkezelést kaptam, szerencsére kemot nem, mert a nyirokmirigyekben nem találtak rákos sejteket.
A sugárkezelések alatt igyekeztem túltenni magam a történteken. Ismét munkába álltam, mert teljes értékű embernek akartam érezni magam, akinek semmi baja nincs.
 
- Mikor kezdte inni a CoD teát? Hogyan talált rá, és mikor?
- 2004-ben – akkor még nem tudtam, hogy beteg vagyok – láttam a tv-ben a Lemovo műsorát. Megjegyeztem, amit mondott, mert érthető, világos mondataival egészen más megközelítésben hallhattam a rákról, a gyógyulásról, ugyanakkor nagyon örültem annak, hogy nálunk nincs ilyen probléma, - akkor még úgy gondoltam - ez a betegség elkerült bennünket. De az örömöm nem sokáig tartott, hamarosan szembesültem azzal, hogy minden elővigyázatosságom ellenére utolért ez a rettenetes kór. Eszembe jutott a CoD tea, és azonnal telefonáltam. A sugárkezelés előtt kezdtem el inni, s azóta már a 40. doboz teát főzöm magamnak és Gergelynek.
 
- Amire sajnos azért van szükség, mert Gergely is megbetegedett. Szokatlan dolog, hogy egy házaspárnál szinte egy időben diagnosztizálják a rákos megbetegedést. Gergelynél milyen előzmények után jelentkeztek a tünetek?
 
Gergely:
- Álmomban sem gondoltam volna, hogy én is megbetegszem, bár ha jobban belegondolok, évekkel korábban már voltak erre utaló jelek. Én ugyanis az orenburgi gázvezeték építésén dolgoztam, s amikor hazajöttem, rendszeresen kellett járnom szűrővizsgálatra, mert nagyon sok munkatársamnál jelentkeztek furcsa tünetek, furcsa betegségek. Nálam „csak” a májban fedeztek fel egy foltot, de ennek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, annak ellenére, hogy a májenzim értékek 200 körül jártak. Annyit tanácsoltak, hogy évente menjek vissza kontroll ultrahangra.
2004 decemberében még mindent változatlanul találtak, ám 2005 októberében furcsa fájdalmaim kezdődtek. Nagyon erős görcsök jelentkeztek baloldalon a hátamban, amit a háziorvos reumatikus megbetegedésként diagnosztizált. Elküldött fürdőbe, ahol masszíroztak, gyúrtak, de mindez természetesen csak rontott a helyzeten. Nyomatékosan kértem a háziorvost, utaljon be hasi ultrahangra, mert szerintem a vesémmel lehet valami probléma. Végül 2006 januárjában az ultrahang rendellenességet mutatott, onnan elküldtek CT-re, ami már jelezte az 5 cm-es daganatot. Ezt követően nagyon gyorsan kellett cselekedni, mert a daganat nőtt, vagyis időm sem volt átgondolni, egy héttel később már ki is vették a vesémet. Az orvos örömmel közölte, hogy a műtét jól sikerült, a daganat ugyan áttörte a vese falát, de a lépemet ennek ellenére meg tudták menteni. Kemot nem javasoltak, sugarazni pedig azért nem lehetett, mert a lépet nem tudták megkerülni, azt pedig veszélyes lett volna sugárzásnak kitenni. A műtét nem viselt meg, hamar talpra álltam, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy már az ultrahang után, vagyis 2006 januárjától ittam a CoD teát. Erzsike a kórházba is minden áldott nap behozta, amiért a mai napig hálás vagyok neki.
 
- Én azonban emlékszem arra, hogy a „Gyógyultak Klubjában” 2007 végén igen legyengült, rossz állapotában találkoztunk. Akkor éppen kemoterápiás kezelésre járt. Miért döntött úgy az orvos, hogy mégis szükség van az infúziókra?
- 2007 júniusában ismét nagyon kezdett fájni a hátam. Az orvosom elküldött PET CT-re, ami kimutatta, hogy a hasi aorta mellett három megnövekedett nyirokcsomó található. Azonnal eldöntötték, hogy műteni kell. Ismét felvágtak, de ekkor már a lépet is eltávolították. Műtét után két hónappal megismételték a PET CT-t, aminek az eredménye lehangoló volt. Ugyanott, ahol a műtét előtt, egy új, 19 mm-es nyirokcsomót találtak. Ezek után komplex kemo- és sugárkezelést ajánlottak. Nehezítette a helyzetet, hogy a műtét helyén egy csúnya tályog keletkezett, vagyis kezdtem magam egyre rosszabbul érezni.
Ennek ellenére elkezdték a kemo kezelést, amit 3 hetes időszakonként ismételtek, közben pedig sugaraztak. A negyedik kemo után nagyon rosszul lettem, fizikailag és lelkileg is borzalmas állapotba kerültem. Az orvosom megismételte a PET CT-t, ami nem javulást, hanem a nyirokcsomó növekedését mutatta. Ekkor döntöttem úgy, hogy a továbbiakban nem veszem igénybe a kemot, hanem kizárólag a biológiai rákterápiát követem. Aláírattak velem egy lemondó nyilatkozatot, amit én boldogan megtettem. 2007. augusztusában - konzultálva az orvosaival - elkezdtük az intravénás C-vitamint. Miután egy vesém van, kezdetben 3x5000 mg-ot kaptam, de miután nagyon jól reagált a szervezetem, felemeltük 3x10000 mg-ra.
Talán nem hiszi el, de egy hónap után bizonyítottan elindult a javulás. Repülni tudtam volna, úgy éreztem, hogy napról napra fiatalodom, némi túlzással 20 évesnek éreztem magam. Elmúlt a rossz közérzet, a levertség, ami addig igen megviselt, mert rányomta a bélyegét a napjaimra. És ami a legérdekesebb: a CoD tea, a BoD cseppek hatására, valamint az intravénás C-vitaminnak köszönhetően a májenzim értékek 200-ról a normál értékre csökkentek. Ezt az orvosok csodálkozva nézték, hiszen ezek az értékek nagyon ritka esetben szoktak csak javulni.
 
- Jelenleg hogy érzi magát, mit mutatnak a legutóbbi leletek?
- A nyirokcsomó egyre kisebb, az utóbbi évben minden kontrollvizsgálat javulást mutatott. Erzsikével megbeszéltük, hogy csakis előre nézünk, s igyekszünk követni mindazt, amit a Lemovo előadásain hallunk. Rendszeresen járunk a Gyógyultak Klubjába, és a tv-ben is nézzük a műsorait. Sok ismerősnek elmondjuk amit hallunk, akinek tudunk segítünk, küldjük a klubba, hiszen sajnos egyre több és több a rákos beteg. Sokan, akik klubtagok lettek, azóta már gyógyulnak, mert isszák a teát, és kapják az intravénás C-vitamint.
- Erzsikével csak felületesen beszéltünk arról, hogy az ő esetében mi is okozhatta a melldaganatot. Feltételezi ugyan, hogy a gyakori mammográfia volt a kiváltó ok, de talán lelki tényezők is legyengíthették a szervezetét. A válás – ahogy Ön mondta – megviselte, hiszen még a megismerkedésük idején is sokszor elsírta magát.
 
Erzsike:
Említettem, hogy a férjemmel boldogan éltünk, reggel együtt indultunk munkába, délután pedig együtt mentünk haza. Egyik nap, - 32 év házasság után – telefonált az óvodába, hogy ne várjam délután, mert nem jön értem. De nemcsak aznap, hanem másnap sem, és ezután már semmikor. Elköltözik, elhagy, éljek tovább boldogan. Először azt hittem, viccel, valamilyen tréfa az egész. Amikor megértettem, hogy mindez komoly, összeroppantam. Nem tudtam hazamenni, forgott velem a világ, a lányomnak kellett értem jönnie. Akkor már volt egy unokánk, de az sem érdekelte. Eltűnt, nem is találtuk meg. Ügyvéden keresztül tárgyaltunk egymással, s végül elváltunk. Azóta már született még egy unokánk, de ez sem érdekli. Sem a gyerekeivel, sem az unokáival nem tartja a kapcsolatot.

- Kiderült, hogy mi volt az oka, miért hagyta el a családját?

- Az ok nagyon egyszerű. A munkahelyén szerelmes lett egy húsz évvel fiatalabb nőbe. Ennyit tudtam meg, de részleteket nem akartam kideríteni. Nem szerettem volna, hogy még jobban fájjon. Remény nem volt arra, hogy visszakapjam, kényszeríteni pedig senkit nem lehet a házasságra. Elengedtem, de máig rettenetesen fáj, ami történt. Fáj, mert nem tudom miért nem mondta le, miért nem beszélte meg velem. Persze, naiv dolog feltenni ilyen kérdéseket, hiszen tudok rájuk válaszolni. Nyilván gyávaságból nem szólt, kerülni akarta a konfliktust, a jeleneteket. Sajnálom, hiszen ha nem így ment volna el, tarthatná a kapcsolatot a gyerekeivel, látogathatná az unokáit. Önmagát fosztja meg attól, ami 32 évig az életét jelentette. Rettenetes volt rájönnöm arra is, hogy amennyire boldognak látszott a házasságunk, annyira nem volt az. Ennek a tudata a mai napig felzaklat.
Később kiderült, hogy a fiam házassága is válságba jutott, az akkor tíz éves kislányát az édesanyja elzárta, még én sem láthattam. Hat év elteltével találkozhattunk csak vele, amikor már szinte felnőtt volt. Nem láthattuk felnőni, nem lehettünk részesei az életének. Ezek a lelki sebek nagy károkat okoztak bennem, ehhez még hozzájárult a meggondolatlan gyakorisággal végzett mammográfia, ami együtt rákos daganathoz vezetett. A „miért”-re tehát máris megkaptuk a választ.

Gergely:
- Most már túl vagyunk a nehezén. Az első perctől kezdve bíztam abban, hogy még sokáig együtt élhetünk. Meg vagyok győződve arról, hogy mi ketten azért találkoztunk, hogy a betegségben tudjuk egymást segíteni, ápolni. Sem Erzsike, sem én nem élnénk már egymás nélkül. Igyekszünk széppé tenni a napjainkat, és segíteni másokon. Ez a feladatunk.